2. rész

Mivel a turné véget ért, a srácoknak túl sok szabadidejük lett. Amivel igazából nincs is baj, mert Ashton például a legtöbb idejét a barátnőjével töltötte, Luke és Calum folyamatosan járták a világot és buliztak. Amikor kicsit elfáradtak, hazamentek a családjaikhoz és kipihenték a bulik okozta fáradtságot. Ezekkel ellentétben Mike a képzeletében felépített világban élt. Minden percét azzal töltötte, hogy kiderítse táncosa kilétét. Habár a nevét tudta, neki az kevés volt. Minden apró dolgáról tudni akart: a kedvenc virágáról, a rejtett tetkóiról, arról a táncról, amit akkor táncol, ha szomorú, arról a dalról, ami a mindent jelenti neki. Kíváncsi volt, hogy vajon tud-e a bandáról, hogy szereti-e a dalaikat, hogy ő is egy rajongó-e. Megannyi kérdés merült fel benne, ami még inkább arra biztatta, hogy megkeresse. Ez a tudat egyre nagyobb vágyat indított el benne. Meg akarta ismerni, meg akarta érinteni, érezni akarta, csak beszippantani, mint a levegőt, ami körül veszi őt. Azt akarta, hogy a levegője legyen, ami nélkül képtelen élni.
Mike az eddigi üléséből fogta magát és felpattant. Kezeivel combjaira csapott.

-Indulás! - mondta, ezzel is biztatva magát.

Beszállt a kocsijába, beütötte a GPS-be a megfelelő koordinátorokat és már úton is volt a bár felé.
Egész úton magában gyakorolta azt a szöveget, amit Tessának fog majd mondani.
Annyiszor elképzelte már, milyen lesz a szituáció. Tessa mit fog ahhoz szólni, hogy újra láthatja Mike-ot?
Szinte teljesen biztos volt benne, hogy örülni fog neki.

Amikor a kocsi motorja leállt a parkolóban, Mike szíve is kihagyott egy dobbanást. A kimaradt dobbanás után viszont tripla olyan heves mozgásba kezdett. Alig bírt magával.
Vett két mély levegőt, majd kiszállt a kocsiból. Lassú, de magabiztos léptekkel indult a bejárat felé. Nagy lendülettel, szinte berobbant az elő épületbe, ahol most nem egy kedvesnek tűnő hölgy állt a pult mögött. Inkább egy medvére hasonlított, holott egy táncosra. Mike megtorpant, de hamar visszatért a lendülete, és ugyanolyan, vagy talán még több magabiztossággal indult el felé.

-Jó napot, Uram! Miben segíthetek? - kérdezte a nő egy kis orosz akcentussal. Mike egyből megértette a nő termeti összeállítottságát.
-Napot! - köszönt oda hanyagul - Egy lányt keresek. - mondta, miközben felkönyökölt a pultra.
-Keresse csak! - nevetett fel, ami mély hangjával eléggé fülbántó volt.
-Segítsen nekem! - nézett rá szinte könyörgő szemmel.
-Sajnálom, nem adhatok ki információt a dolgozóinkról. - amennyire veszélyesnek tűnt kezdetben, annál kedvesebb és együttérzőbb lett.
-A neve Tessa. Élénk vörös haja van, az alja világosabb. Vörös rúzzsal festi a száját. - Mike úgy adta ki az általa birtokolt információkat, hogy a nő arca szinte megsemmisült. Szemeit összeszűkítette, mintha csak széllel szemben kéne sétálnia.
-Honnan tud ennyit róla? - kérdezte gyanakvóan.
-Táncolt nekem. És nem tudom elfelejteni. Beszélnem kell vele! - hajolt előre, szinte a nő arcába suttogott, de mégis hangos volt.
-Sajnálom! Semmit sem tehetek.
-Rendben. Azért köszönöm! - csapott még egyet óvatosan a pultra, majd amilyen magabiztossággal és lendülettel ment be, olyan csalódottan és megsemmisülve tért vissza autójához.

Beült, de esze ágában sem volt feladni. Figyelt. Arra várt, mikor jelenik meg az ajtóban, mikor kaphatja el és beszélhet vele.
A fejében nem egyszer játszotta már le a szituációt. Előre voltak mondatai, még vészszükség esetére is.
Az idő csak telt, de eredménye nem volt Mike próbálkozásának. Nemhogy Tessa, de senki más sem jött ki azon az ajtón. Mintha vendégek sem lettek volna bent, mintha az egész hely nem is létezne. Se bemenni, se kijönni nem látott senkit.

Már azon gondolkozott, hogy van egy hátsó, vagy egy teljesen másik bejárat. De ők is ezt az ajtót használták. És látni is csak egy "menekülő útvonalú" ajtót látott, amikor bent volt. Azt pedig csak valami nagyon nagy baj esetén használhatták, mint például, ha tűz üt ki.
De nem volt tűz. Legalábbis nem az épületben. Mike szíve azonban egyre nagyobb hőfokon, egyre nagyobb lángokban égett. Arca kezdett olyan vörös lenni, mint a haja. A belülről jövő izzás kezdett láthatóvá válni. Mint a láz. Égette őt. De ezt a fajta "lázat" mégis élvezte.

Már kezdett sötétedni. A szél egyre jobban fújt, és a levegő is egyre hidegebb lett. Mike felkapcsolta a fűtést a kocsijában, de ennek köszönhetően az ablak elkezdett bepárásodni. Morogva nyúlt hátra egy kisebb darab rongyért, majd elkezdte a mellette lévő ablakot törölni. Ekkor látta meg a vörös hajat, ahogy a szél éppen összekócolja. Tessa kezeivel próbálta rendbe rakni, de a szél végtelen játékba kezdett a rakoncátlan hajszálakkal.

Mike egyből kipattant a kocsiból és a lány után indult. Léptei hosszúak és gyorsak voltak, hamar utolérte.

-Tessa! - szólította nevén, mikor már csak pár lépésre volt mögötte. A lány megtorpant, majd lassan megfordult.
-Te mit keresel itt? - kérdezte riadtan nézve fel Mikera.
-Hozzád jöttem. Egész délután vártam rád. - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Te beteg vagy! - lépett hátra egyet - Mit akarsz tőlem? - kérdezte hangjával próbálva némi erőt és veszélyt sugallni, de a félelem átütött rajta.
-Csak megismerni. - tette védekezőállásba kezeit - Első látásra rabul ejtettél. Csak szeretnélek megismerni. Csak egy délutánt kérek. - kérlelte. Tessa kezdetben értetlen és hitetlen arckifejezése megadóan mosolyodott el.
-Egy délutánba még senki sem halt bele. - mosolyodott el és egy lépéssel közelebb lépett Mike-hoz.
-Holnap? Holnap ráérsz? - kérdezte meglepetten a hirtelen jött kedvességtől.
-Holnap. - bólintott.
-Érted jövök... ide. - mondta egyre nagyobb mosollyal.
-Rendben. - mosolyodott el, majd megfordult és elindult.

Egyszer visszafordult és Mike csillogó szemei még mindig őt pásztázták. El se hitte, hogy mindez ilyen könnyen ment. Szinte semmi tiltakozás, semmi rosszindulat, semmi elutasítás.

Letörölhetetlennek hitt mosollyal ült be a kocsiba, majd még egyszer a kezébe vette a rongyot, és elkezdte törölni az ablakot. Ekkor valami olyat látott, ami azt a mosolyt két másodpercen belül el is tüntette.

-Sylvia?! - kérdezte, majd gyorsan lebukott, és a kormány mögül figyelte, ahogy az említett hölgy elsétál a kocsija előtt.

Sylvia sűrűn figyelt maga mögé, úgy nézett szét az utcán, mintha megérezte volna, hogy bajban van. De még mekkora bajban...

1. rész

Ashton kimászott a dobdzsungel megöl, csatlakozva a társaihoz. Az utolsó koncert vége volt ez az első világ körüli turnéjukból. 

-Hatalmas köszönet mindenkinek, aki részese volt ennek a felejthetetlen élménynek! Valóra váltottátok az álmainkat! Mindent köszönünk, nélkületek ez nem jöhetett volna létre! - mondta és néha, hatalmas kezével a göndör fürtök közé túrt. 

Ezek után mindenki mondott még pár szót, aztán a közös meghajlás következett. Hiába, egy szakasz lezárult. Ez a fél év volt az, amiről  annak idején álmodoztak. És most az álmuk, amiben hat hónapon át éltek és léteztek szertefoszlott. Már csak az emlékükben él tovább, mintha csak most kezdődne. Az első színpadra állás, a kezdeti izgalmak... Mára már csak rutin.

Ahogy lejöttek a színpadról, az öltöző várt rájuk nyitott ajtóval. Beülve felelevenítettek pár emlékezetes pillanatot, mint például amikor Mike haja lángra kapott. Habár akkor mindenki lélegzetvisszafojtva várta, mi is fog történni, mindenki aggódott érte, mára csak nevetnek rajta. 

-Akkor ma este elmegyünk és megünnepeljük eme korszak lezárását. Megadjuk neki a módját! - szónokolt Calum.
-Micsoda költő vált belőled. - nevetett Ashton.
-Majd ha meglátod, mit találtam ki estére! - kacsintott rá.
-Csak okosan Cal-Pal! Nekem barátnőm van. - vigyorgott büszkén.
-Csak neked kell okosan viselkedni, mi élvezhetjük a dolgokat. - veregette meg vállát. Hangja gúnyos volt, de mindez csak a poén kedvéért. - Tízre értetek megyek. - zárta le a témát.

Büszke, ámde titokzatos mosollyal lépett ki az öltözőből. A többiek egymás szeméből próbálták kitalálni, hogy bárki sejti-e, mi van készülőben, de csalódottan vették tudomásul, Calum túl jól tart titkot. 

~

Már a kocsiban ülve próbálták kicsikarni belőle, hová is mennek, de csak a leparkolás után vették észre. 

-One cent, one dance. - olvasta fel hangosan Mike a bár nevét.
-Calum, mi ez a putr... hely? - nevetett Luke.
-Mi bajod vele, haver? - értetlenkedett a terv kitalálója.
-Omlik a fala. Nem tűnik túl biztonságosnak. - magyarázta Ashton.
-Még nem voltatok odabent. - húzta ki magát magabiztosan.
-Te mióta jársz ilyen helyekre? - vonta fel szemöldökét Michael.
-A mi kis jófiú Calumunk titokban egy perverz vadállat. - röhögött Luke a saját poénján, amin a többiek csak a szemüket forgatták. 

Miután befejezték Calum cikizését, a bejárat felé indultak. Belépve egy teljesen más világba csöppentek. Hatalmas tér, kristály csillár, arany díszítés. Egy hatalmas, fenyőből készült recepciós pult, ami mögött egy elegánsan felöltözött, hosszú, szőke hajú nő állt. Száját halvány rózsaszín rúzs díszítette, szeme enyhén ki volt húzva fekete szemceruzával. Az összhatás letisztult és pazar.

Mindhárman a márvány padlóról kaparták fel állaikat. Calum végignézett rajtuk, és tudatosította magában, hogy sikerült lenyűgözni bandatársait.
Mosolyogva lépett a pult elé. 

-Miranda! - hajolt át a pulton, megölelte a nőt, majd egy puszival váltak el egymástól.
-Calum! Mi járatban erre? - mosolygott kedvesen.
-A délelőtti szerencséssel beszéltem, hogy estére lefoglalom a helyet.
-Akkor most mindenki más szerencsés rajtam kívül. Nekem itt kell rostokolnom, amíg a többiek négy ilyen helyes srácnak táncolnak.
-Ugyan, fülig pirítasz. - vigyorgott Cal - Mehetünk, már várnak ránk. - kacsintott a srácok felé, akik még mindig megszeppenve álltak. 

Egy hatalmas faajtó kinyitása után egy, már sokkal igénytelenebb épületrészben találtak magukat. Sötétség, csak néha egy-egy neon fény bukkan fel. Egy nagy színpad, több kisebb. Asztalok a helység minden egyes részében. Jól megfigyelve, négy asztalonként egy kisebb színpad volt, aminek közepéből egy rúd ágaskodott felfelé, teljesen a plafonig.
A hely teljesen üres volt. Csak a halk zene jelezte, hogy nincs zárva. 

-Üljetek le! Mindjárt kezdődik a show! - érintette meg Mike vállát az előbbi szőke hajú hölgy, Miranda.
-Köszönjük! - mosolygott rá Calum a válla felett. 

Egyikük sem szólalt meg. Levegőt is alig mertek venni. A magabiztosság halvány jelét sem lehetett felfedezni rajtuk.
Talán azért érezték magukat kényelmetlenül, mert most fordult a kocka. Ők voltak a nézők. Csak marionett bábok voltak valaki játékban. Ez a helyzet egy profi előadónak, aki eddig mindig mindent irányított, ijesztő lehet. Ez történt velük is.
De abban a pillanatban, amikor az a kevés fény is megszűnt, csak egy hatalmas reflektor világított a főszínpadra és a táncosok sorban jelentek meg ritmusosan lépkedve a zenére, minden gátlásukat levetkőzték. Négyen keltettek akkora robajt, mintha tömve lenne a hely. Tapsoltak, fütyültek és különböző szavakat kiabáltak a táncosoknak. Minden lány egy-egy rúdhoz állt. Fejüket lehajtották, megálltak. A zene abbamaradt pár másodpercre. Amikor újból megszólalt, sokkal hangosabb és vadabb ütemet diktált. A lányok egyszerre kezdtek el mozogni, de mindenki máshogyan.
Calum egyből fütyülni kezdett, majd tenyerét a feje fölött ritmusra ütögette össze.
Mindenki látványosan élvezte a showt. Kivéve Mike-ot. Hatalmas zöld szemei egy lányt figyeltek. Minden mozdulatát nyomon követte. Képtelen volt levenni róla a szemét. 

-Jól vagy, haver? - hajolt füléhez Calum.
-Hogy hívják? - intett fejével a lány felé.
-Fogalmam sincs. Mindig újul a repertoár. Egy maradandó van. - válaszolta. 

Mike bólintott, hogy jelezze, felfogta azt, amit mondott neki.
Hiába kapott semmitmondó választ, elhatározta, kideríti.
Úgy érezte, soha nem érzett még ilyet. Izgalmasnak találta azt a kiszámíthatatlanságot, azt a titokzatosságot, ami a lányból sugárzott. 

Az első közös tánc után, mindenki egy-egy kisebb színpadhoz sétált. A srácok kiválasztották azt, akit látni szerettek volna.

Calum és Mike egy asztalhoz keveredtek, de Mike egy agresszív tekintettel elüldözte vetélytársát. Ashton egy tánc után közölte a srácokkal, hogy rá otthon sokkal jobb vár, így lelépett. Luke folyamatosan, egyik asztaltól a a másikhoz vándorolt "Minden jóból egy kicsit." mottóval.
Ellentétben Mike-al. Michael egész este ugyanannak a lánynak az asztalánál ült. A harmadik tánc után a levegő egyre forrósodott körülöttük. A rúdtáncból hamarosan egy tüzes öltánc kerekedett.

-Cal, oda nézz! - bökte oldalba Luke Calumot. Calum amúgy is hatalmas szemeit még nagyobbra nyitotta. Egyszerűen képtelen volt hinni annak, amit lát.

Miután nagyjából magához tért a látvány okozta sokkból, hatalmas, magabiztos, "Én megmondtam." típusú mosoly terült szét az arcán.

Hajnaltájt, amikor már a táncosok is kellőképpen kimerültek, a srácok is úgy döntöttek, hogy lassan menniük kéne.

-Mike! - szólt oda neki Luke - Indulunk! - fejezte be.
-Öt perc! - kiáltott vissza úgy, hogy rá se nézett. Még mindig a neki táncoló lánnyal volt elfoglalva. - Hogy hívnak? - kérdezett rá arra, ami egész este foglalkoztatta.
-Titok! - kacsintott rá a válla felett átnézve.
-Kérlek! - Mike hangja szinte könyörgően hatott.
-Tessa. A nevem Tessa. - mondta, miközben hangja egyre halkabb és halkabb lett.
-Tessa. - suttogta magának, hogy képes legyen ennyi alkoholbevitel után is a fejében tartani a nevet.
-Michael! - ezúttal Calum hangja vonta el a figyelmét a lányról - Gyere már! - enyhén ideges hanglejtéssel hívta barátját.

Mike lassan felállt. Maga felé fordította a Tessát. 

-Remélem, látlak még! - mondta mélyen a szemeibe nézve.
-Teljességgel kizártnak tartom. - kacagott fel.
-Miért? - nézett rá kétségbeesetten - Talán nem vagyok az eseted? - vonta fel egyik szemöldökét.
-Íratlan szabály, hogy vendégekkel semmi. - fordult meg, majd csípőjét ringatva sétált vissza a "kulisszák" mögé.

Mike pár másodpercig csak állt. Gondolatai csak úgy kavarogtak. Mi fogta meg benne ennyire? Hiszen szinte bármelyik lányt megkaphatná, szívét mégis egy elérhetetlennek tűnő, rúdtáncos dobogtatta meg. Talán pont azért, mert ennyire elérhetetlennek tűnik. Küzdenie kell érte, ami fenntartja az izgalmat az életében. Ha nincs ez az izgalom, nem képes létezni. Függő lett egyetlen este után.

Trailer

A trailerért kattints "erre" a szóra!

Prológus

-Tessa, várj! - rohant ki Mike a lány után. Tessa csak megállt, de nem fordult szembe vele. - Én... - lépett közelebb, kajait pedig feladóan megemelte maga mellett, majd hagyta hogy visszazuhanjanak a combjai mellé. Tudta, hogy Tessa ezt a kétségbeesett mozdulatot nem látta, hiszen háttal áll neki, de szinte képtelen volt irányítani a testét. - szeretlek. - mondta ki, majd lenyelte azt a gombócot, ami eddig a torkában volt és szinte megfojtotta. 
Tessa teste megfeszült. Ha Mike nem is látta, de tudta, hogy a szemei csukva vannak, ajkait pedig olyannyira összepréselte, hogy egy hajszálat sem lehetett volna kihúzni a szájából.
-Mike! - nyitotta résre ajkait. Szavai épphogy hallhatóak voltak. - Miért nem tudod elfogadni, hogy köztünk sohasem lesz semmi?! - fordult meg szépen lassan - Miért nem fogadod el, az Isten szerelmére?! - ököllel kezdte ütni Mike mellkasát, aki mintha meg sem lepődött volna a reakción, fogta és magához húzta Tessát. A lány ütései egyre tompultak, majd zokogásban értek véget. Ekkor Mike az egyik tenyerét Tessa arcára simította, másikkal pedig derekát ölelte át. Az ajkuk közötti űr egyre kevesebb és kevesebb lett, majd azt a pár millimétert Mike meg is szüntette. Szenvedélyes csók volt, azonban a pofon, amit Tessa Mike arcára adott, égetőbb érzést hagyott. - Ne haragudj, nekem ez nem megy! - mondta, miközben a száját törölte a pulcsija ujjába, majd elfutott. 
Mike még utána akart szólni, de egy hang sem jött ki a torkán. Mintha az az előbbi gombóc, amit lenyelt, gyomorrontást okozott volna és most minden, amit aznap evett visszakívánkozna. Tarkójához kap és mély levegőt vesz, amit csak szépen lassan fúj ki. Ezt megismétli párszor, majd lassan elindul. Szemében a lemondás és a csalódottság bújik meg. Ezt azonban nem mutathatja, mert ahogy elhagyja azt a bizonyos kis sikátorban végződő utcácskát, a rajongók meg is találják őt. És ettől a pillanattól neki jókedvűnek, vidámnak és barátságosnak kell lennie. 
-"Akár színésznek is mehettem volna..." - gondolja magában, ugyanis a naiv kislányok semmit sem vesznek rajta észre.
Ez a nap sem végződött másképp a megszokottnál. Mike az orrát lógatva érkezett a szállodába, ahol a többiek már gyanakvó pillantásokkal jutalmazták, mintha azt akarnák közölni, hogy "Hiába is titkolózol, mi mindent tudunk.", holott fogalmuk sem volt róla.